Kirándulás, vagy mégsem?~Narry

Szaisztok :) remélem mindenki túl élte a hétfőt, nem sokára vége :) jó olvasást ;) D.

Kirándulás, vagy mégsem?

( a mai meccsen awww *.* )

Harry

Esős nap volt. Bár mire számítottam? Londonban ez az átlagos, de azért mégis csak reménykedik az ember. Pedig olyan jó lett volna, Niallal kirándultunk volna, és akkor bevallhattam volna neki régóta bimbódzó szerelmemet, de úgy látszik nekem semmi nem jön össze.
- Jaj Louis, pedig én már mindent elterveztem - sóhajtva öleltem át legjobb barátomat. Mindenki azt hiszi, hogy Larry Stylinson létezik, azonban ez egyáltalán nem így van. Lounak nagyon sokat beszéltem az érzéseimről Niall iránt, tudtam, hogy ő nem ítélne el.
- Ne sajnáltasd már magad Harold - szakított hirtelen félbe, pedig éppen ott tartottam, h egyedül fogok meghalni - Ember, attól, mert ma esik, nem leszel magányos öregkorodra. Találj már ki valamit, eddig ilyesmi nem okozott gondot Styles. - csóválta meg a fejét, de abba kellett hagynunk a társalgást, mert az emlegetett is megjelent.
- Ni, mit tervezel mára? - kérdezte nem törődve Louis, de tudtam, hogy valamit forgat a fejébe, túl jól ismertem.
- Hát mivel a kirándulásunk elmarad - nézett rám kissé csalódottan. Nem volt szabad többet beleképzelnem, annál ami. Niall mindig is szeretett kirándulni, persze megfelelő kajamennyiséggel, így szomorú, hogy nem tudtuk kihasználni az egyetlen lehetőséget erre. - Szóval szerintem megnézek egy filmet, nektek van kedvetek? - csodás kék szemével a nem sokkal ezelőtt hozzánk csatlakozókat nézte, azonban mielőtt bárki is kinyöghetett volna valamit BooBear közbe szólt.
- Zayn, Liam és én elmegyünk a barátnőinknek venni valamit, majd jövünk. Jó szórakozást kettesben. - kacsintott ram a barátom, és kirángatta az ajtón a másik két bandatársunkat. Esküszöm megölöm azt a nem normálisát. Niall kicsit összezavarodva tekintett rám, mire gyorsan megvontam a vállam és a konyhába indultam forró csokiért. A szőkeség követett, nem mondott semmit, csupán leült az egyik székre, és bámult.
- Mi az, Ni? - mosolyogtam rá kacéran.
- Se-semmi - dadogott és gyorsan leszegte a fejét. Nem röhögött fel, ahogy szokott. Mi lehet a baj?

Niall
A konyhában csinált magának valamit inni, én közben csak néztem őt. Ujjatlan polója láttatni engedte izmait, és az emlékeit ábrázoló tetkóit, némelyikről még én sem tudom, mit jelenthet neki. Vajon egyszer beavat a titkaiba? Úgy, mint Lout? Miket beszélek...sosem leszek olyan számára, mint Louis. Köztük nagyon szoros barátság van, véleményem szerint túl szoros. Szóval, ha még véletlenül is azt érezné, amit én...az se lehet, mert ott van Larry.
- Mi az, Ni? - szakította félbe a gondolatmenetemet Harry. A szívinfarktust hozta rám.

Harry
Niall túl furcsán viselkedett, elpirult, aztán gyorsan kifutott a konyhából.
Kicsit szélsőséges személy, vagy nyitottan elmondja mit gondol, gyermeki őszinteséggel, vagy zárkózottan viselkedik. Most az utóbbi történt, de tudtam, ha utána járok a dolognak megtudom.
Lassan nyitottam ki az ajtaját, ő hassal feküdt az ágyán, arcát a párnájába temette.
- Hé Niall, mond el mi a baj - felemelte fejét, és rám nézett.
- Nem tehetem. - kiáltotta, és kiszaladt. Nagyon nagy baj lehet, ha a saját szobájából is kifutott miattam...
****
A nap szépen lassan eltűnt a nap, a levegő egyre hidegebb lett, a szőkeség pedig órák óta kint ült a hintaszékben, és gondolkodott, néha mozdult csak meg.
Most vagy soha~gondoltam és egy pokróc társaságában mellé ültem. Tudtam, hogy tudja itt vagyok, de nem volt hajlandó rám nézni. Ráterítettem a meleg anyagot, mire hálásan pillantott végre rám.
- Kérlek Ni, mond el, hogy mi a baj. Szeretnék segíteni - simítottam meg a vállát. Kirázta a hideg, talán még a takaró ellenére is fázik? A félhomályban már csak körvonalakat láttam.
- Szerelmes vagyok Harry, a lehető legrosszabb emberbe. - suttogta, lábait felhúzta, állát a térdére támasztotta, és kicsit oldalra döntötte, te jó ég annyira helyes volt. A szívem pedig megdobbant, elhitte, hogy róla van szó. De persze tisztában voltam azzal, hogy a szerencsés ember egy lány, és próbáltam őszintén örülni a régóta szingli barátomnak.
- Gratulálok Niall, de biztos, hogy megfelelő. Akit te így szeretsz az csak megfelelő lehet. - láttam a szemében a csillogást, a fejében a zűrzavart, és a szája sarkában egy aprócska, de félreérthetetlen bárgyú mosolyt.
- Nem. Nem. Nem. - jelentette ki akárcsak egy durcás kisgyerek.
- Ne csináld Ni, a szerelem csak jó lehet. - ahogy rám emelte tekintetét arcunk olyan közel került egymáshoz, hogy éreztem leheletét. - Niall... - suttogtam, de hangom elhalt, ahogy megtörtén az, amire oly' régóta várok. A számat és szememet fürkészte felváltva, mígnem egy hajszálnyival közelebb jött. Ennyi kellett nekem, tovább nem bírtam a távolságot, s éhesen kaptam tökéletes ajkaira, megnyalva azokat bejutásért, legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem utasított vissza, sőt talán nagyobb szenvedéllyel csókolt, mint én. Egyik lábát átvetette a combom fölött, s az ölembe ülve folytatta tovább tevékenységét. Talán álmodom?
Kezeivel hajamba túrt, majd a nyakam köré fonta karjait, én pedig a derekát rántottam még közelebb magamhoz.
Muszáj volt elválnunk levegőhiány miatt, én pedig egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ezt csináltuk. Csak hallgattam lihegésünket, csak néztem kék íriszét, egymásba fonódott lábainkat.
- Öhm...jól csókolsz, Ni. - nyögtem ki zavartan, mire végre édesen felkuncogott.
- Te is Hazz, te is. - és újabb csókot nyomott duzzadt ajkaimra.
- Szóval az, akit helytelen lenne szeretned...- hagytam félbe a mondatot.
- Valerienek hívják, csupán ki akartam próbálni milyen Harry Stylesszal csókolózni. - Megdermedtem, üveges tekintettel meredtem rá. Ez egy igazi érzelmi hullámvasút. - Csak vicceltem butus, szeretlek. - újabb és újabb apró csókkal lepetett meg, s közben pedig hol a tarkómat simogatta, hol fürtjeimet húzogatta.
- Én is szeretlek Niall, de mióta érzel így? - kíváncsian döntöttem oldalra a fejem.
- Nem tudom Harry, csupán perverz dolgok jutnak eszembe ha rád nézek, folyton csókolnám azt az imádnivaló ajkaidat, örökké elmerülnék igéző zöld szemeidben, örökké veled lennék, a szívem megdobban ha egy picit is közelebb jössz, iszonyatosan vágyom társaságodra és ölelésedre. - mondta, s közben még közelebb húzódott hozzám, elég veszélyes helyeket érintve, de próbáltam kizárni, s csak a szerelmi vallomásra gondolni, egy bárgyú mosoly jelent meg a szám sarkában. - Azt hiszem folyamatosan alakult ki.
- Együtt? - ennyit tudtam csak mondani, a szerelem megnémított.
- Együtt. - kulcsolta össze kezeinket, s gyönyörködött a látványban