Szeretlek~Narry

Sziasztok :)  Itt egy új Narry csak mert nagyon imádom őket :3 jah, és ha valaki szeretne sztorit kérni akkor komiba kérhet bármilyen párosítást :) Jó olvasást :) D.

Szeretlek

- Harry?- suttogtam, de a sötétben ordításnak hangzott.
- Hmm?- hallottam egy morgást magam mellől.
- Nem is ismersz. - közöltem vele. Oké talán nem a legszerencsésebb hajnali egykor ilyeneken gondolkodni, de hát én vagyok Niall Horan, nekem megy.
- Jaj Nialler, ezt reggel megbeszéljük. - suttogta, az álom és az ébrenlét között lebegve csukott szemmel. Olyan gyönyörű volt, én pedig pár centire voltam csak tőle. Majdnem elmondtam neki, hogy szeretem, és majdnem puszit adtam tökéletes ajkaira, de ez a majdnem tart vissza minden nap tőle. Nem tudhatja meg soha mit érzek, talán pár év múlva elmondom neki, és akkor a feleségeink karján röhögünk az egészen. Talán, de most nem lehet.
- Akkor sem ismersz. - mondtam végül, abban a hitben élve, hogy már nem hallja, erre a mondatomra azonban gyorsan kipattantak a szemhéjai, és csodás zafír szemeivel találkozhattam.
- Hogyne ismernélek? Ne legyél már hülye. - kólintott fejbe aranyosan. - De komolyan Ni, holnap megint koncert lesz, pihenni kéne Paul ki fog nyírni. - kezei a hajamon maradtak, és beletúrt, majd mintha csak álomból ébredve összerezzent és elhúzta a kezét. Lélegezni is alig mertem.
- Nem érdekel Hazz - mondtam, közvetlenül azután, miután leellenőriztem, hogy nem-e állt le a cselekedetre a szívem, de szerencsére nem. Olyan szorgosan dobogott, hogy már nem is attól féltem, hogy leáll, bár ez a veszély gyakran fenyegetett ha Harryvel voltam, sokkal inkább attól rettegtem, hogy belefárad az ekkora tempóba.
- Mit kéne még tudnom Niall? Mindent tudok, amit kell.
- Oké - durciztam be, háttal fordultam neki, és becsuktam a szemem.
- Jaj ne már Ni - fészkelődött közelebb hozzám. - Tudom, hogy a Hawaii pizza a kedvenced, de ettől függetlenül bármelyiket meg tudod enni. Tudom, hogy nagyon szereted a csípőset, főleg ha egy-egy erős paprika után napokig nem érzel ízeket. Tudom, hogy Írország a mindened. Tudom, hogy reggelről nem szeretsz fürödni. Tudom, hogy reggel mindig arra gondolsz, hogy beéred egy tál gabona pehellyel, mint én, de aztán folyton nasizol. Tudom, hogy mennyire szeretnél egy Nandos`t és tudom, hogy milyen sokat jelent neked Theo. Tudom, hogy nem szeretsz egyedül lenni, és sokszor van honvágyad. És ez ellen folyton próbálok tenni, akár észreveszed, akár nem. És a legfontosabb:

 Tudom, hogy szeretsz. - komolyan aggódni kezdtem a szívem egészségért főleg az utolsó szón.
- Honnan veszed, hogy szeretlek?
- Hát ahogy Zaynt, Louist és Liamet is. Olyanok vagyunk, mint a tesók. - simított végig az oldalamon.
- Nem - vágtam rá, olyan halkan, hogy reménykedtem benne nem hallotta. Nem volt szerencsém.
- Nem? - csukott szemekkel nem láthattam, de tudtam, hogy szemöldökét összehúzva vizslat. Hogy ne tudtam volna? Annyiszor lestem már titokban...
- Nem. Én nem szeretlek...- úgy éreztem, itt az idő, hogy ennél is jobban megismerjen. - úgy, mint egy tesót. - fejeztem be. Félénken néztem volna fel más helyzetben a göndörkére, de most meg sem mertem mozdulni. Éreztem, ahogy simogató ujjai halottan hullnak le.
- Miért nem szeretsz? - hangja végtelen szomorúsággal teli, talán kicsit sírós. Majdnem megfordultam, de valami megakadályozott, így csak feküdtem, mint egy darab fa, és a lélegzetvételeket számoltam. Az övé majdnem kétszer annyi, mint az enyém, alig mertem megtörni lélegzéssel a csendet. 469 lélegzetvételt hallottam mire megszólaltam.
- Szeretlek. - nagyot sóhajtottam, és az összes férfiasságomat belesűrítette abba a mozdulatba mellyel felé fordultam. Nem kerteltem, eleget tereltem már. Csak kimondtam, amit gondoltam életemben először. - Szeretlek, de nem úgy, mint egy barátot, vagy mint egy testvért. Szeretlek, Harry.

Éreztem, hogy megfeszül szemeit szorosan lehunyta, én ezt pedig kihasználtam arra, hogy kibújjak az ágyból, és gyorsan elhagyjam a szobát. A hotel folyósólyán fel le sétálgattam, nem tudtam mit kéne tennem most. Tudtam, hogy most ezzel mindent elrontottam, talán még a bandának is vége. De ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elmondtam, egy hatalmas kő esett le a szívemről.

Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig voltam egy szál alsóban a folyósón, de miután meguntam a komor szürke falakat úgy döntöttem reggelig bekéredzkedek valakihez, aztán másnap majd megkérem Pault, hogy rakjon át másik szobába.

- Mivan? – nyitotta ki Zayn totál álmosan az ajtót, kb. olyan tekintettel, mint aki mindjárt kinyír.

- Itt aludhatok?  - hajtottam le a fejem, szőke tincseim így a szemembe hullottak.

- Gyere – mondta, talán érezte, hogy nagy baj van, de nem kérdezett semmit, csupán bedőlt az ágyba. Mindig is olyan ember volt, aki nem kérdezősködött megvárta amíg én mondom el, ami bánt, most pedig gondolom a fáradtság is hozzájárult a szótlansághoz.

Éberen forgolódtam egészen 6. ig az ágyban, mikor is úgy határoztam most még biztos alszik Harry, így gyorsan kivihetem a cuccaimat. Kikelte az ágyból, úgy, hogy Zaynt még véletlenül se ébresszem fel, s a szobámig mentem lábujjhegyen. Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Ír szerencsém most velem volt, Hazz édesen szuszogott. Levegőt is alig mertem venni, miközben megfogtam a sporttáskám, és a telefonom, úgy tűnt Harry békésen alszik, felsóhajtottam, mikor halkan kattant a zár mögöttem. Elkezdtem táncikálni a sikeres akcióm miatt, és hangtalanul örültem, majd lementem a lépcsőn a konyhába. Sejtettem, hogy Paul már ott lesz a telefonjával édes kettesben. Amint meglátott gyorsan lerázta az illetőt, akivel beszélt, és csodálkozón nézett rám.

- Csak izé…Harryvel összevesztünk és légyszi légyszii had aludjak másnál. – bevettem a boci szemeket is viszont Pault nem tudtam vele meghatni.

- Nem. Ha összevesztetek, akkor itt az egész nap kibékülni, nem léphettek fel úgy, hogy nem szóltok egymáshoz. Most beviheted a táskád az én szobámba, de este az eredeti felállás szerint alszik mindenki. – jelentette ki dörmögő hangján, én pedig elszomorodtam. Persze, hogy a legnagyobb örömmel aludnék a szerelmem mellett, de van egy olyan érzésem, hogy ő már nem akarna mellettem. Felbattyogtam a lépcsőn, és letettem a ruháimat a menedzserünk szobájába. Majd újra lefelé indultam, nem igaz mennyit lépcsőzök ma. Kerestem magamnak valami kaját, már majd éhen haltam. A konyha viszont még nem nyitott ki, én csak szomorúan ültem egyedül az ebédlői széken várva, hogy adjon nekem valaki valami táplálékot.

Olyan fél óra múlva megjelent a többi banda tag is, a szemüket dörzsölgetve, vagy éppen állva aludva. Könyörgőn néztem rájuk, hátha van náluk valami, de mindannyian megrázták a fejüket, kivéve egyet. Harry nekem dobott egy müzli szeletet egy bólintással jeleztem, hogy köszönöm, és valószínűleg csillogó szemekkel bontottam ki.

- Fiúk, csapat megbeszélés. – csapta össze a tenyerét fontoskodva Paul. Köré gyűltünk, és amíg a többiek valószínűleg hallgatták az utasításokat addig én Harryn bambultam. Nem volt rajta felső, ami megőrjített, láttatni engedte az összes tetkóját, melegítő alsója lógott rajta, így kilátszódott bokszerének felső része. A lélegzetem elakadt, de gyorsan észbe kaptam, mert Harrynek feltűnt, hogy nézem, ezért megtudtam annyit érteni Paul monológjából, hogy 1 óra múlva fotózásra kell menni, aztán főpróba, és koncert.. Sűrű program.

********

A limuzinban ülve hajtottunk hazafelé kifulladva a koncertről. Nagyon király volt a közönség ma is. De az, hogy Harry rám se tudott nézni, se a koncerten, se fotózáson és még külön kocsival is jött borzasztóan zavart. A többiek is érezték, hogy baj van, de nem mertek rákérdezni.

Csak nézek ki a sötétített üvegen, s bár csak a lámpafények monoton elsuhanását lehet látni, engem mégis megbabonázott. Észre se vettem, hogy megérkeztünk, és én nem akartam kiszállni.

- Ne csináld már Niall! – szólt be Liam kocsiajtón, miután 10 perce győzködtek, hogy húzzak be a hotelba, mert nagyon hideg van.

- Jó akkor éjszakázz itt. – csapta be az ajtót, és elindult, tudta, hogy erre kipattanok. Persze, hogy inkább Harryvel alszok, mint kint a kocsiban. De ezután se könnyítettem meg a rám vigyázó emberek dolgát, hiszen sikítva futottam el, a lehető legmesszebbre a hoteltől. Tudtam, hogy meg fognak fogni, de arra nem számítottam, hogy az egyik őr felkap a hátára, és úgy cipelt fel a Harryvel közös szobába. Még azzal sem elégedett meg, hogy ezzel megalázott, még az ágyra is leültetett és a fejemet megsimogatta. Akármennyire haragudott Hazz felkuncogott a nagydarab ember eme cselekedetére.

Akkor vettem szemügyre őt. Ugyanazt viselte, mint a koncerten fekete pólót, fekete gatyával. Göndör tincseit kendővel kötötte hátra, igéző zöld szemei, az enyémeket fürkészték.

- Figyelj Harry, amit mondtam…csak felejtsük el. – dadogtam, közben lézer szempár a vesémig látott.

- Azért ezt nem olyan könnyű elfelejteni. – suttogta, s közelebb jött. - Figyelj, talán most ezt érzed, de tuti csak annyiról van szó, hogy már nagyon hiányzik egy személy, aki törődik veled. Hiszen már évek óta szingli vagy. – mondta és átölelt. Bólintottam, mit is képzeltem, hogy azt mondja ő is szeret? Tudtam, hogy ő ezt nem értheti, ez nem fellángolás, de a barátságunkat sokkal fontosabbnak tartottam, mint a szívem épségét, ami abban a pillanatban milliárdnyi darabra tört.