Ui.:Most belegondolva milyen irónikus, hogy pont az utolsónak az a címe, hogy kezdetek...
Gemmával legóztam, a színes építőkockákból elvileg űrhajót építettem, de nővérem szerint inkább egy roncshalmazra hasonlíott. Néha olyan utálatos tud lenni, nem az lenne a lényeg a testvériségnek, hogy biztat meg minden? Vagy az csak a mesékben van, amiket annyira szeretek?
- Gyere öcsi, megyünk a játszira - jelentette ki Gemma, nekem pedig esélyem sem volt tiltakozni, oké hogy ő a nagyobb, de akkor kezdődött a Disneyen a Pókember és én szerettem volna nézni. Kicsit dühösen caplattam testvérem után az úton, aki a telefonjába temetkezett, csak tudnám mi olyan érdekes benne.
- Fogd meg a kezem - nyújtotta hosszúkás ujjait az enyémek felé, én pedig belekapaszkodtam, és próbáltam vele lépést tartani. A forgalmasan úton túljutva egyből elengedett, csakhogy tovább nézze a képernyőt.
- Gemma - lóbálom meg a kezem az arca előtt, egy kicsit lábujjhegyre állva. Ő viszont se kép se hang. Hát jó, ha te így, én is~határoztam el magamba, és amíg ő a kütyüjét nyomkodva ment tovább egyenesen én lefordultam az egyik úton. Velem szemben egy velem egykorú fiú sétált édesanyjával. Azt gondoltam vagyok már olyan nagy, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy egyedül sétálgatok, de úgy látszik tévedtem.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül? - állít meg az előbb látott fiú anyja. Nem voltam már annyira hülye, ezért beállítottam úgy, mintha ez az egész a nővérem hibája lenne, arcomat síróssá változtattam, s kezeimbe temettem. A nő leguggolt elém, és megsimogatta göndör tincseim.
- A nővéremmel a játszira indultunk, de elvesztettem - próbáltam nyafogó hangot megütni, hogy megessen rajtam a szíve a nőnek, hogy még véletlenül se én legyek mindezért a felelős.
- Semmi baj, megtaláljuk a nővéred. Hogy hívnak? - arcomról lefejti az ujjaimat, én pedig bevetem a bociszemeket, aminek senki nem tud ellenállni. Zöld csillogó szemekkel néztem a nőre, miközben feleltem.
- Harry Styles- nyújtom oda a kezem, ahogy apu mutatta.
- Örvendek Harry - nevetve fogadta el a jobbomat, megrázta - Mi lenne ha elvinnélek a játszótérre, hátha ott van a nővéred? - kérdezte kedvesen, én pedig boldogan bólintottam. - Ő itt a fiam Louis Tomlinson.
- Szia Louis - biccentettem felé.
- Harry - viszonozta a gesztusom.
- Menjetek előre gyerekek - mondta csilingelő nevetéssel egybe kötve.
- Hány éves vagy? - kérdeztem tőle, mikor anyukája kicsit lemaradt tőlünk.
- 8, és te? - kérdezett vissza.
- 6 - válaszoltam, és kicsit letört a két év korkülönbség. - Én most kezdem a sulit - húztam ki magam, büszkén.
- Hát én meg most leszek harmadikos - vont vállat.
- Akkor te már tudsz folyékonyan olvasni? - néztem rá csodálattal. Akkor tűnt fel kék szeme, pufi arca, s valami megfog benne. Fogalmam sincs mi, de valami húz felé. A játsziig tartó utat végig kérdezgettem tőle, mindenféle baromságot feltettem neki, imádtam a hangját. Kiderült, hogy nagyon vicces fiú, ezerszer megnevetett, bár egy kicsit nehezen barátkozik. Azt mondta kedvel, és én is nagyon őt.
- Harold Edward Styles! - hasít bele egy ismerős hang a levegőbe, kicsit félve fordulok meg, és egy dühös Gemmával találom szembe magam. - Mindenhol kerestelek! Hol voltál? - mérges volt, de ahogy mellém ért a karjaiba kapott. - Azt hittem nem talállak meg.
- Úgy féltem - megint síróssá tettem a hangom, de közben a vállam fölött Louisra kacsintottam, akit már beavattam a titkomba.
- Semmi baj, itt vagyok. - szorított egy kicsit jobban magához, majd Lou anyjához fordult. - Önök találták meg?
- Igen, szegény annyira félt. - mondta a gügyögő hangjával.
- Köszönöm, hogy idehozták - akkor tényleg éreztem az aggódást a hangjában, még kisgyerek fejjel is, ez volt az első alkalom, mikor Gemmára úgy néztem, mint egy igazi testvérre.
- Nagyon aranyos gyerek - jelentette ki, a még mindig névtelen nő. Én pedig mielőtt még egyszer megsimogathatott volna hátat fordítottam a szememet forgatva, elkezdtem rohanni a mászóka felé, miközben Louisnak kiabáltam.
- Aki utoljára ér oda az a záptojás!
- Ez nem ér, csaltál Harry - mondja kifulladva, kicsit morcosan, de egy pillanat múlva már kettőnk nevetése keveredett össze. Megfogta a kezem, maga után húzott a hinta felé. Újra éreztem azt a valamit, amit csak később tudtam megmagyarázni. Együtt felültünk a hintára, versenyezve, hogy ki tudja megérinteni az eget. Évekkel később tudtam csak meg mi volt az, amit éreztem akárhányszor csak rám nézett, akárhányszor megfogta a kezem. Két lélek eggyé válása.
Hello!:)
VálaszTörlésElőször is nagyon aranyos lett ez a történet; iszonyatosan tetszett. Tetszett, hogy egészen kiskorukban játszódik, ilyennel még nem nagyon találkoztam; és ez miatt is igazán egyedi lett. Nem baj, hogy nem volt benne sok romantika, sőt, szinte egyáltalán nem; ez így volt rendjén. :)
Másodszor pedig... Mi az, hogy vége a blognak?! :o Persze, megértem; és tiszteletben tartom döntésedet, csak egyszerűen nem értem miért. Még csak nemrég kezdted, és máris vége?! :o
Mindenesetre remélem, hogy nem itt fejezted be a bloggerkedésedet, remélem még találkozni fogunk pár blogoddal. Igazán szerettem ezt a blogodat; szerintem van tehetséged az íráshoz. Kívánom a legjobbakat, és igazán sajnálom, hogy vége.
Pusy: Naomi Greg xxx
Szia, köszi a dícséretet, és igen;az egyediség volt a célom, én se találkoztam ilyennel. :)
TörlésTudod már sokszor terveztem, ezt és tegnap még minden rossz volt az életemben és akkor írtam...de ma, nem is tudom, nem igazán végleges szerintem, mindenkinek van rossz napja, nos nekem rossz évem van, szóval...
Köszönöm szépen minden egyes kommentedet és szép szavaidat, talán csak egy kis szünet lesz, ha az úgy mindenkinek oké :) D. xx
Ez olyan édes volt! :3 Annyira imádom a történeteid! ;)
VálaszTörlésKérlek ne hagyd abba! Megértem, hogy vannak rossz napjaid, én is pont most abba vagyok, ezért is szüneteltem a blogot, de hidd el nem éri meg bezárni, főleg, hogy ilyen jól írsz! Nyugodtan szünetelj, pihend ki magad, csak ne zárd be, kérlek! :) (bár ez a te döntésed) Fel a fejjel, légy erős, küldöm az energiát! :) Remélem minden jóra fordul! :)
Hatalmas ölelés, puszi :)
Jaj, de édea vagy köszönöm :) Ezeket a kedves szavakat látva valószínűleg csak szünet lesz. Nagyon jól esik amiket mondtál. Mégegyszer köszi, és neked is kitartás :)
TörlésHihetetlenül aranyos lett, és én sem olvastam még ilyesmit, hogy gyerekkorukban mutatja be őket egy történet. Szóval, nem is tudom, honnan jutott eszedbe ez az ötlet, de ez a kreatívitásodra utal, ami innen, és az eddigi történeteidből látszik, hogy határtalan.
VálaszTörlésAmikor elolvastam, hogy mit írtál a rész elé, akkor a reakcióm kb. az volt, hogy " most hülyéskedik ugye? Ugyeeeee? ".
Sosem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fontos lesz nekem egy blog, de így, hogy többé nem olvashatom, rajöttem, hogy igazán szükségem van a történeteidre.
Remélem, hogy csak egy kisebb-hosszabb szünetre mész, mivel az mindenkire ráfér, főleg, mivel most úgyis itt van a nyár, szóval élvezd ki. :)
Remélem nincsen semmi nagyon komoly gondod..:c Ha véglegesen befejezed a blogot, akkor csak annyit tudok mondani, ( írni ) hogy köszönöm, hogy olvashattalak, hihetetlenül megérte. Ha pedig nem véglegesen fejezed be, hanem szünetre mész, akkor annyit mondok, hogy én várni fogok a történeteidre. :)
Te jó ég, köszöszönöm. El sem tudod képzelni milyen boldog lettem a kommentedtől. Igazából én sem nagyon tudom hogyan jött ennek az ötlete, és azt se tudtam tetszene-e nektek, de mivel mindig is magamnak írtam gondoltam nem lesz baj. És hogy ezt gondolod a blogomról, úristen arra ösztönöz, hogy üljek le a gép elé és írjak. Szóval ne aggódj, szerintem átgondolom a dolgokat max egy hét és itt vagyok, köszönöm, hogy vársz rám :) D. xx
TörlésEz aranyos lett :) Imádtam.
VálaszTörlésDe miért akarod abbahagyni? :o Olyan tehetséges vagy.
Remélem, talán csak szünetet tartassz és utána visszajössz. És remélem nem valami komoly gond. Légy erős!!
Neked is köszönöm. Minden összejött, de az, hogy 4(!!!)embert is érdekel amit csinálok, akkor folytatom. Csak olyan emberek hagytak cserben akire nem gondoltam volna, családom nincs is szóval nehéz. Ráadásul nem is csináltam semmit de elvették a gépem...mindegy köszönöm a támogatásod. :) D. xx
TörlésNos, szia!
VálaszTörlésSzóval hála a díjadnak - amiért amúgy nagyon hálás vagyok - rátaláltam a blogodra, és végigolvastam a sztorikat. Nekem személy szerint nagyon tetszenek, és az is király, hogy úgy látom, nagyon gyakran hozol történeteket. Mindegyik aranyos, kíváncsi lennék, hogyan alkotsz fantasztikus témában, biztosan az is fekszik neked. Ügyesen fogalmazol, és találtam pár hasonlatot, ami nagyon tetszett és illett oda. Szinte kivétel nélkül hibamentesen írsz, ami miatt irigyellek. To sum up; van plusz egy feliratkozód :)
xoxo Zsoo
Szia :) Köszönön szépen, igazából a fantasztikus nem az én műfajom, de ha nagyon akarod megpróbálkozok vele :) És tudod a hibamentesség azért van, mert a barátom a world :) Örülök, hogy tetszett :) D. xx
Törlés