Mert...part 2~Larry

Whoho, túlléptük az 1000 megtekintést...alig pár nap alatt, köszönöm :) Ahogy a 10 feliratkozókat, pipákat és kommenteket :) Nagyoooon boldoggá tesztek.
Ez egy régebbi Larry folytatása, amit többen kértek, hát itt van :) Jó olvasást D. xx

- Én is szeretlek, te vagy a legjobb barátom, de mennem kell. Nem tudok itt maradni. - néztem az átható kék szempárba.
- Értem. Maradj itt értem. - könny csillogott a kékségben.
- Érted, Lou? - hangom szarkasztikusan csengett. - Hogy megint keresztül nézhess rajtam? Hogy megint éld a saját kis életed Zaynnel, vagy Elenanorral, vagy tököm tudja kivel? - emeltem fel a hangom. Nem igaz, hogy nem látja mit tesz velem.
- Te féltékeny vagy? - nézett rám kacéran, mire a méreg még jobban elöntötte a  fejem.
- Én? Féltékeny? Na nevettess, csak engedj. - vállát arrébb akartam lökni, ő azonban nem engedte. Szikla szilárdan állt az ajtómban.
- Nem Harry, most nem menekülsz el a problémák elől. Most leülsz arra kurva ágyra és elmondod, hogy mi a francért húztál el LA-be egy "Viszlát BooBear" cetlit magad mögött hagyva. - nem ellenkeztem, tudtam, hogy igaza van, így lehajtott fejjel ültem le a matracra, ő pedig mellém. Nem tudtam hogyan is kezdhetnék hozzá. Ő azonban türelmesen várt. Gondolatban ezerszer elkalandoztam messzire, pár száz kilométerrel nyugatra,a napsütötte tengerpartra, de hamar rájöttem, hogy még ott se lennék szívesebben, mint itt ezzel a sráccal.
- Tudod, - kezdtem bele, az apró redőket gyűrögetve a takarón, hogy semmiképp se merüljek el a szemeiben. - minden pillanatban mikor látom, hogy mindenki olyan jól el van valakivel, aki nem én vagyok csak arra vágytam, hogy végre valakinek fontos legyek, keresse a társaságom.
- És megtaláltad? - nézett rám nyílt őszinte tekintettel, semmi hátsószándék nélkül. Ezért is imádtam annyira őt.
- Nem. - ingattam meg a fejem. - Rájöttem, hogy nem VALAKINEK a figyelmére vágytam, hanem egy BIZONYOS személyére. - kihangsúlyoztam a lényeget a mondandómban, és csak vártam, hogy mikor esik le neki és kezd el cikizni a féltékenységem miatt.
- Hát annak a bizonyos személynek is csak azért kellett mással lógnia, mert egy másik bizonyos személy nem jött volna rá valamire. - huncutul elmosolyodott, szemei alatt a ráncok is megjelentek.
- Mire jöttem rá? - kérdeztem összezavarodva, de ő nem válaszolt egyenesen.
- Nem tudom, hogy mondták-e már, de iszonyatosan aranyos vagy féltékenyen. - a szívem sokkot kapott, a tüdőm felmondta a szolgálatot, az agyam beadta a kulcsot, és az érzékszerveim is leálltak egy borzalmas másodpercig, majd minden elindult követhetetlenül gyorsan. - És azt mondták már, hogy nagyon szexin nézel ki a fekete szűkös nacidban? Főleg fenék tájban - száját beharapta pajkosan nézett végig rajtam, nekem meg az ereimben megfagyott a vér. Most komolyan kimondta ezeket a szavakat?
Csendben vártam, hogy Niall, Zayn vagy Liam kiugorjon a rejtekhelyéről kiáltva, hogy bedőltél, azonban nem történt semmi, Louis is rendíthetetlenül mosolygott. Várta a reakciómat, én viszont lefagytam, képtelen lettem volna egy mondatot is kinyögni, hiszen még a lélegzés is bonyolult műveletnek hatott és túl sok koncentrációt követelt.
- Elvitte a cica a nyelved? - hajolt közelebb, vadul döntött le az ágyra, felém mászott, arca túl közel volt az enyémhez. Mintha csak egy álmom vált volna valóra a fölöttem térdelő fiú személyében. Megigézve bámulta ajkaim, milliméterenként közelebb hajolva hozzá, majd összeérintette őket. Ráharapott alsó ajkamra, majd az én és az ő nyelve egymásra talált. Kezem önálló életre kelt mikor hajába túrtam, és csípőjét még közelebb húzva magamhoz tettem életem egyik legnagyobb hülyeségét. Belülről úgy éreztem fellobbanok, már nem éreztem azt a lefagyott állapotot mint amit néhány másodperccel ezelőtt, sokkal inkább veszélyeztetett az, hogy elolvadok e angyal karjai közt. Mikor a csók véget ért orrát összedörgölte az enyémmel, majd egy kicsit hátrébb hajolt, hogy a szemembe nézhessen. - Nekem úgy tűnik minden oké a nyelveddel - húzta újabb csibészes mosolyra a száját, igen lehet, hogy azzal nincs baj, de a hangom eltűnt valahol az ajtó és az ágy között. - Komolyan, mondj már valamit, kezd kínos lenni - jelent meg egy zavart arckifejezés az arcán, erre önkéntelenül is elvigyorodtam, hangszálaim pedig együtt működtek, amikor is végre visszamondtam azt, amit ő is mondott, csak akkor nem erre a jelentésre gondoltam. Egyáltalán nem tűnt helytelennek ezt mondani, még akkor sem, ha mindketten fiúk vagyunk és egyben legjobb barátok. Ahogy kimondtam elárasztott a boldogság, s úgy tűnt őt is.
- Én is szeretlek.
Többé nem volt szükségem Los Angelesre.