Játszma~Larry

Sziasztok :) Sajnálom, amiért megvárakoztattalak titeket, nem magyarázkodok, aki szeretné hallani, az írjon e-mailt.:D Remélem tetszik, jó olvasást :) Đ. xx

A szirénák hangját hallani lehetett, ahogy egyre közelebb érnek hozzám. Az adrenalin csak úgy száguldott az ereimben, ajkaimat apró mosolyra húztam, ahogy a távolban megláttam a fényeket is. Hátat fordítottam a közelgő veszélynek, és befutottam az erdőbe. Az avar ropogott a lábam alatt, de senki sem hallhatott, a rendőrautók keltette hangzavar miatt. A zsákot az élelmiszerekkel egy bokor alá rejtettem, én pedig az egyik fa erősebb ágán találtam búvóhelyet. Óvatosan kikukucskáltam a levelek között, s úgy éreztem, mintha csak újra 5 éves lennék, és a nővéremmel bújócskáznék.
- Rendben, fésüljék át az erdőt. - szűrődött át egy erőteljes hang, amihez léptek zaja csatlakozott. Egyre közelebb értek hozzám, én pedig föntről szemléltem keresőimet. A holdfény szerencsére nem buktatott le, teljesen elkerülte a búvóhelyemet, csupán az egyenruhás emberek útját világította meg. Fekete bőrdzsekim második bőrként tapadt rám, ami nem jött rosszul, tekintve, hogy eléggé lehűlt az idő a nappali forróság után.
- Szerintem váljunk szét fiúk. - szólalt meg Ő. Óvatosan, hogy ne keltsek zajt söpörtem ki az arcomból göndör tincseimet, és jobban fókuszáltam az alattam lévő homályos alakokra.
- Oké, tessék, itt a zseblámpa. Jelezz ha van valami. - megvártam, amíg a rendőrök elég távolra jutnak, majd "véletlenül" egy óvatlan mozdulat következtében apró zajt csaptam. A férfi alattam egyből rám kapta zseblámpáját. A hold megvilágította arcát, még távolról is láttam gyönyörű kék szemét, s ahogy csibészes mosolyra húzza a száját.
- Le van tartóztatva. Azonnal jöjjön le.- kiáltotta.
Show time.
Úgy cselekedtem, ahogy mondta, fürgén leugrottam az engem rejtő levelek mögül.
- Louis. - suttogtam, és egymásba fonódott tekintetünk.
- Megszerezted? - kérdezte, miközben szakszerűen a földre terített.
- Igen, a bokor alatt. - mutattam volna oda, azonban karjaimat a hátam mögé erőszakolta. Egyre közelebbről hallottam Louis társait, itt volt az idő a következő tánclépésre.
- Üss meg és fuss. - erősítette meg ő is a gondolataimat. Térdemmel lendületesen, mégis óvatosan lendítettem fel, mire engedelmesen elterült a földön.
- Szeretlek. - suttogtam még el gyorsan, majd teljesítettem utolsó kérését is.
Este találkozunk otthon~ gondoltam még, miközben futottam. A többieknek esélyük sem volt engem utolérni, ami miatt kacagnom kellett. A fák csak úgy repültek el mellettem. Akárcsak ovis koromban, mikor fogócskáztunk. Mindig is utáltam veszteni, ami persze elég kevésszer fordult elő. Hiszen az egész élet egy játék nem? Ahogy ez is.