Koncert az esőben~Larry

Sziasztok :) Nem tudom miért lett Larry, hiszen következő alkalommal egy kisregény lesz, ami szintén ez a páros kapcsolatát fogja bemutatni, de valahogy nem tudtam mással elképzelni, bocsi...Jó olvasást :) D. xx

- Köszönjük szépen, és jó éjszakát, imádtunk titeket! - kiáltotta Zayn a mikrofonba még mindig pörögve az estétől. Haja vizesen tapadt homlokára, esőkabátot vett fel, akárcsak Niall, mi többiek hagytuk magunkat ázni. Mindenkin egyfajta euforikus érzés hatalmasodott el, az eső zuhogott, villámlott, a directionereink viszont kitartottak. Leugrabugráltunk a színpadról, mosolyogva, és integetve. A szemem sarkából láttam, ahogy elkezd kiürülni az aréna, hiszen már a ráadás ráadásán is túl voltunk. Lemaradtam a többiektől, s a színfalak mögött állva figyeltem a lányokat, akik csurom vizesek voltak, mégse bánták. Göndör fürtjeimet visszaszorítottam eléggé vizes hajpántom alá, arra gondolva, hogy most legalább nem kellett lelocsolni a tömeget. Az eső csak még érzelmesebbé tette az egészet, mindannyian beleéltük magunkat. Talán a valaha volt legjobb koncertünkön voltunk túl.
Nem tudom mennyi ideig állhattam ott, de a stadion már üresen tekintett vissza rám. Kimerészkedtem újra a színpadra, a kezemben még mindig a mikimet szorongatva. Végig sétáltam a területen, közben megsimogattam a hangszereket melyeket alig egy órája még szakértő kezek használtak. A színpad kihaltnak tűnt, egyedül olyan nagy volt, eddig fel sem tűnt. A sikítozó tömeg elfeledtette velem a valódi nagyságát a helynek. Az eső még mindig csepergett, de már nem igazán számított, fogtam magam, és leültem a színpad szélére, majd hátra dőltem, lecsuktam a szemem és élveztem, ahogy a cseppek kopognak rajtam.
- Meg fogsz fázni, Harold. - csengett fel mellettem egy hang, amit egymillió közül is felismernék, nem is volt szükségem ahhoz, hogy kinyissam szemem. Mégis megtettem, muszáj volt látnom. Ő ült, így hátát láttam csak, de nekem megfelelt. - Ne bámulj - nézett hátra kacagva.
- Nem is bámultalak. - mondtam, úgy mint egy kisgyerek akit rajta kapnak, hogy rossz fát tesz a tűzre. Ő csak oldalba bökött karjával, megmutatva a kondizás eredményét. Izmai kidudorodtak ujjatlan felsőjén, megnyújtva a tetkóját. - Szóval mégse filccel rajzoltad fel a tetkódat. - állapítottam meg hiszen a víz nem hogy lemosta inkább kihangsúlyozta a szarvast agancsa között egy szívecskével.
- Harry, már egy csomó ideje van meg, mit gondoltál, minden este újra rajzolom? - kérdezte megjátszott felháborodással, de huncutsággal.
- Hobbinak jó. - vontam vállat, majd felültem.
- Tudnék jobb dolgot is csinálni este. - oldalról rám kacsintott én meg felnevettem, nekem is voltak ötleteim.
- Olyan klassz volt a koncert - sóhajtottam a mikrofonomra ragasztott zöld színű jelzést kapargatva.
- Tudom, mintha lemosta volna a felgyülemlett frusztrációt. Tudod a füves cigi botrány után. - lehajtotta a fejét szomorúan.
- Szeretnek téged. - öleltem magamhoz. Olyan nehéz időszakon megy keresztül, kellett a támogatás neki is.
- Te nem is akartál egy repülőn utazni velem, mikor megtudtad. Te, aki a testvérem, legjobb barátom, és bandatársam vagy. Akkor mit várjak el a lányainktól? - hangja olyan szomorúan csengett, bűntudatot keltve bennem.
- Sajnálom, hogy így reagáltam. De miután rájöttem, hogy felnőtt ember vagy, önálló döntésekkel, és tényleg az volt az első és utolsó...megbocsájtottam. Ahogy a fanok is megfognak. Csak bizonyíts - És akkor eszembe jutott az aduász. - Emlékszel arra a kisfiúra, aki feltartotta azt a táblát? - szemei könnybe lábadtak, pontosan tudta mire gondolok. - Neki te vagy a hőse, és ha létezik egyetlen egy ember a világon, akiből ezt váltod ki, akkor már megérte. De hidd el, nem csak egy van.

- Emlékszel, hogy a legelején mennyire utálták Niallt? - folytattam, bólintott. - Ki akarták űzni a bandából, azt mondták nincs hangja. Ő mégis maradt, bebizonyította a tehetségét, és néhány héttel ezelőtt őt választották a kedvencüknek a legtöbben ötünk közül. És csak megsúgom, hogy te sokkal erősebb vagy nála. - rámosolyogtam, olyan csibészesen, ahogy flörtölésnél szoktam, de ennek gondolatát inkább félre tettem abban a pillanatban.
- Köszönöm - nézett rám hálásan.
- Ugyan. - legyintettem. - Mi lenne ha...énekelnénk? Csak spontán, nincs kötöttség, néző, csak mi. - ránéztem, lassan mosolyra húzta száját, és megfogta a kezem, felhúzva magával. Egyszerre kezdtünk bele az egyik legrégibb dalunkba, de mégis a kettőnk kedvencébe. Last first kiss.
- Baby let me be your, last first kiss - énekeltük egyszerre az utolsó sort. Az egész olyan meghittre sikerült, nem volt kíséret, csak a mi hangunk. Azt kívántam bárcsak hallaná sok utálkozó, hogy nem csak a stúdióba turbózzák fel a hangunkat, mégse adtam volna nekik a dalunkat. Csak a mi pillanatunk volt. Egymásba szemébe nézve kértük, hogy legyen egy utolsó első csókunk. Valami megmagyarázhatatlan erő húzott közelebb hozzá, egyenesen a szájára, csak egy puszi volt, mégis felrobbant körülöttünk a világ. Még a villám is pont bevillant, csodás háttért adva nekünk. Elhajoltam volna, sűrű bocsánat kérés közepette, azonban megfogta a tarkómat.
- El ne merj húzódni - suttogta, kék szemei megteltek érzelemmel, majd ajkait az enyémre nyomta, nyelvével bejutást kérve, amit villámgyorsan meg is adtam neki. Óvatosan hátrébb húztam a fejem, rápillantva, de az arca nem tükrözött semmiféle érzelmet.
- Basszus, kurva jól csókolsz- haraptam meg a száját még többért esedezve. A csókcsatánkat abba hagyva homlokát az enyémnek döntötte, s szemeimbe meredt.
- Hogy lehet ilyen baromi zöld szemed? - kérdezte, s talán költői kérdésnek szánta mégis visszakérdeztem.
- És neked hogy lehet ilyen gyönyörű kék? - felnevetett, boldogan. Reméltem elfeledtettem vele az utálkozást. Ujjainkat összekulcsolva indultunk be a színfalak mögé, s ez nekem ez egy ígéretnek hangzott, miszerint nem ez az utolsó csókunk. Legalábbis nagyon bíztam benne. A lépcsőn leugrálva akárcsak az óvodások beleütköztünk az 5/3ba.
- A francba. - suttogtam, majd egyszerre engedtük el egymás kezét. Azért erre nem voltunk felkészülve.
- Nem akartok mondani valamit? - nézett ránk Liam komoran, szeme mégis nevetett.
- Nem. - vágtuk rá elpirulva.
- Hát azért jó kis utóshowt csináltatok nekünk - nevetett fel Niall, mire az arcom talán még pirosabb árnyalatot vett fel.
- Mi izé...az úgy volt...- vakarta meg a fejét Louis.
- Csókolóztatok - vigyorgott Zayn.
- Hát szóval jah...- mondtam, s arcom már lángolt.
- Végre. - fújta ki a levegőt Liam.
- Tessék? - egyszerre kérdeztük Louval, de ez valahogy nem tudott érdekelni akkor.
- Mondom végre csókolóztatok. - kezdett el artikulálni jobban Liam. - Amúgy szépen énekeltetek.
- Hallottátok? - kérdeztem, még mindig remegett egy kicsit a hangom, de már megnyugodtam nagyjából.
- Ki nem hallotta? - Niall arcán egy letörölhetetlen mosollyal. - Most, hogy végre összejöttetek bevallhatom, hogy én vagyok az egyik legnagyobb Larry shipper. - tapsikolt.
- Niall, állj le. - karolta át Zayn, de ő is vigyorgott.
- Akkor nem bánjátok ha...? - lépett egy kicsit előrébb Louis, oldalra döntve a fejét, várva az ítéletet.
- Áldásom rátok. - legyintett Liam, majd mindhárman megfordultak, persze Zayn nem bírta ki, hogy ne szóljon vissza.
- Ne sokáig csókolózzatok még, nem sokára megyünk tovább.
- De mi nem is....uhm...- szóltam vissza, de az ajkamat Louis tapasztotta be, akkor már nem érdekelt a többiek nevetése, vagy az "Én megmondtam" mondataik, csak beletúrtam a hajába közelebb férkőzve hozzá.
- Tudod még nem csókolóztam esőben, de mindig ki akartam próbálni. - suttogtam bele Lou szájába, ő pedig elmosolyodott.
- Nekem mindegy volt, hogy hol, csak veled. - kézen fogott, akárcsak az előbb, ujjaink tökéletesen összeillettek, s mire a buszhoz értünk az eső is elállt. Mintha csak arra vált volna eddig, hogy két szív egymásra találjon.