Hajnal~Larry

Sziasztok :) Ez egy rövid szösszenet lesz, aminek két oka van. Az egyik, hogy éppen dolgozok egy természet feletti történeten, de még a párosítást nem döntöttem el, szóval megkérdezlek titeket; Narry, Larry vagy Ziam legyen? A másik pedig, amit gőzerővel írok egy készülő blog. Szeretném bebizonyítani, hogy be tudok fejezni egy blogot, legfőképpen saját magamnak, erről még később beszélek. Megköszönném a visszajelzéseket :) Jó olvasást :) Đ. xx

Álmosan nyitottam ki a szemem, hangos csiripelés húzott ki legédesebb álmaimból. Óvatosan oldalra fordultam, mellettem Harry szuszogott imádni valóan. A takaró lecsúszott a felső testéről, felfedve az érdekes mintákat a testén. Halkan felkuncogtam, mikor megláttam a madár tetkói körül a harapdálásokat. Hupsz.
Egy puszit nyomta az érzékeny bőrre, mire Harry elmosolyodott. Hihetetlen, hogy még álmában is milyen tökéletesen néz ki. Magamra húztam Harry pólóját, ami a tegnap esti heves tetteink következményeiként a szék mögé dobva találtam csak meg. Magamban megdicsértem a célzóképességemet. Lábujjhegyen merészkedtem ki a hálóból nyíló erkélyre. Imádtam itt kint lenni, bár a mettlachi hidege szinte égette a talpam. Micsoda ellentmondás.
Hátra néztem, hogy csekkoljam az időt, bár az, hogy még nem kelt fel a nap elég információ lehetett volna. Az óra nagymutatója a 4-es szám felé közeledett. Magam köré fontam kezemet, hogy melegítsem egy kicsit fázó testemet.
Valahonnan az ágy felől mocorgást hallottam, s egy apró köhintést. Megfordulva láttam, ahogy a göndörke arcát a párnába temetve bal kezével tapogatózik. Mikor észrevette, hogy nem vagyok mellette hunyorogva feltekintett. Körül nézett a szobában, tekintetével engem keresve, majd zöld szemét az üveg ajtóra függesztette.
- Gyere vissza Lou. - nyöszörögte, s feje visszahanyatlott a párnára.
- Gyere ki, Hazz. - vágtam rá, s kifelé pillantottam az ébredező világba. Az idő amióta kijöttem nem melegedett, fáztam az egy szál pólóba, hiába ért le az a combom közepéig. - Szükségem lenne egy melegítő karra. - abban a pillanatban egy test állt meg szorosan mögöttem, a göndör tincsek csikizték az arcomat. Hosszú karjával előre nyúlt, hogy összefűzze ujjainkat.
- Miért keltél fel ilyen korán? - suttogta a fülembe, s nem bírta, hogy ne harapjon bele játékosan a cimpámba.  
- Valaki nagyon hangosan csiripelt. - vontam vállat, az idegesítő hangot újra lehetett hallani. Jobbra fordítottam a fejem, hogy megkeressem a zaj forrását, ami egy...kis fecske volt.
- Harry, nézd. - téptem ki magam az ölelő karok közül, s leguggoltam a sérült fiókához. - Vigyük be. - a kezembe fogtam óvatosan az apró testet, és a konyhapultra helyeztem egy papírtörlőbe csomagolva. - Harry keress rá mit eszik egy fecske. - szóltam hátra a vállam fölött, mire kicsit értetlenül, de életre keltette a laptopot. Addig amíg vártam a választ megvizsgáltam a madárkát, az egyik szárnya elég csáli volt.
- Szúnyogot, bogarakat, gilisztákat, de lehet neki adni főtt tojás sárgáját is. - olvasta a sorokat, én pedig bólintottam. Kezdődjék a vadászat. Órákon át ástunk a kertben gilisztákért, főztünk tojást, és itattuk meg szegény rémült fiókát, mire végre behunyta éj fekete szemét. A vattából, és néhány faágból összeállított rögtönzött fészekben kényelmesen helyezkedett el.
- Olyan, mintha lenne egy közös gyerekünk. -  ujjongtam, s az ujjaimat összekulcsoltam a nyaka körül.
- Figyelj Lou, én már ezen gondolkoztam, és én szeretnék egy közös gyereket. - nézett komolyan a szemembe. - És nem egy fecskét. - jelzett a mögöttünk alvó kismadárra.
- Ne bántsd őt. - biggyesztettem le ajkaimat játékosan.
- Komolyan Lou. - smaragd szemei az én kékjeimet fürkészték, biztos voltam a válaszomban, azonban megláttam valamit, ami kizökkentett a jelenetünkből.
- Maradj nyugton. - suttogtam, mire megdermedt, furcsán nézett rám, mikor egyik kezemmel hátranyúltam a légycsapóért, közben közelebb hajoltam a göndörkéhez, aki már le is hunyta a szemét, a csókomra várva, de most nem kapta meg. Nem az volt a szándékom. Az ingén békésen pihenő legyet csaptam le, ami egy fájdalmas jajdulást váltott ki Harryből.
- Mi a...? - nyitotta ki a szemét, közben a megütött területet dörzsölte.
- Bocsi, de kell a kicsinek a vacsi. - vontam vállat, és a rovarra böktem. Megingatta a fejét, majd közelebb húzott magához, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra.