Matt Stylinson~Larry

Sziasztok :) Ez is egy Larry történet, remélem nem unjátok már. Larry Stylinson kérésére írtam, de egy kicsit más megközelítésből, remélem senki nem bánja, és azt is, hogy tetszeni fog. Remélem nem gond, amiért megint változtattam a kinézeten, és azt is, hogy a fejléc is tetszik, mert ezt is én csináltam. Sajnálom, aki nem szereti a lilát, vagy a rózsaszínt, de nekem ezek a kedvenc színeim, így arra gondoltam, hogy legyen az egész blog olyan, mint én. Szép hétvégét mindenkinek, és jó olvasást :) Đ. xx

Matt idegesen rontott be az osztályterembe, a csúfolódások, amik a folyosón kísérték végig még mindig a fülében csengtek. Imádta a szüleit, de azt már annyira nem, hogy ennyi bántást kap érte. Mint mindig, most is összeszorította szemhéjait, összepréselte ajkait, s már alig várta a kicsöngetést, ami a hétvége eljövetelét jelezte.
A fiú végig szenvedte az órát, néha-néha eltalálta őt egy galacsin, amin valószínűleg valamilyen sértés várt arra, hogy a Földbe tiporja a fiú lelkét. De, mint mindennek, ennek is vége lett, ahogy a csengő élesen hasított a levegőbe. A gyerekek turbósebességgel pakoltak össze, és menekültek el a teremből, köztük Matt is, aki talán a legjobban várta, hogy 2 napig ne találkozzon senkivel. Pihenésre vágyott.
- Hé, Stylinson. Mit tervezel hétvégére? Buzulás apuékkal? - nevetett fel gonoszan az egyik legnagyobb seggfej a suliban. Matt odakapta a fejét, s olyat cselekedett, amit eddig még nem mert megtenni, de betelt nála az a bizonyos pohár.
- Tudod Erik, a te szüleid fele annyira sem fogják szeretni egymást, mint az enyémek. És tudod mit? Ha ilyen gyerekes maradsz, akkor egy lány iránt se fogsz még olyasmit sem érezni, mint az én két apukám, már 20 éve. És attól, mert rád nem tapadnak a csajok, nincs szerető családod, és az állítólagos "barátaid" simán kibeszélnek a hátad mögött, még engem békén lehet hagyni. Leszarom, hogy mit gondolsz, szedd rendbe a saját életed. - egy lesajnáló pillantás kíséretében lépett ki az iskola kapun. Igazán jól esett neki, hogy végre lehordhatott valakit, bár elfogta őt a bűntudat. Harry egész 16 éve alatt arra tanította, hogy még a legutolsó férget is szeresse azért, amilyen, hisz mindenkinek van oka, amiért így viselkedik. Louis pedig egészen kicsi kora óta verte a fejébe, hogy sosem szabad a másik ember gyengeségeit kritizálni, mert ő titkon teljes erejével azon van, hogy ezeket megszüntesse. Így hát teljes volt a bűntudata.
Hiába sütött a nap hét tágra Matt rosszul érezte magát. Lelkében gyökeret vert a sok bántás, amit az évek során kapott. Nem bírta már kordában tartani az szíve fájdalmát, halkan szipogva haladt hazafelé.
- Bocsánat, Matt Stylinson? - szólította meg őt egy ismeretlen hang, ami azt jelentette, hogy valaha One Direction rajongó volt, s megszállottsága nem csillapodott azok alatt az évek alatt, amióta feloszlott a banda. Nem tudta mire számítson, újabb csúnya szavakra, vagy Larry shipperek kérdés özönére, végül egyiket sem kapta meg.
- Igen? - kérdezte félve, várva, hogy melyik elmélet valósul meg most.
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy...add át az apukáidnak, hogy mennyire tisztelem őket. - egyértelmű volt, hogy a lány először mást szeretett volna mondani, de mindkettőjük szerencséjére nem az eredeti szándékát közölte a fiúval.
Matt végig nézett a lányon, akin a jó idő miatt csak egy lenge szoknya hullámzott a vékony combjai körül, s karcsú derekára dögösen tapadt a vicces feliratú nőies pólója. Túlságosan tetszett a fiúnak a látvány.
- Hogy hívnak? - kérdezte egy flörtölős félmosoly kíséretében, amit természetesen Harry tanított neki. Most végre hasznát lelte.
- Jessica. - nyújtotta felé udvariasan a kezét, majd üdvözlő jobbost ráztak. Mindketten vigyorogva meredtek egymásra, valami olyasmire leltek egymás szemében, amire már régóta vágytak.
Telefonszám csere, egy rövid beszélgetés, és a viszontlátás reményében folytatták útjukat.
A fiú annyira belemerült a gondolataiba, amik folyton visszatértek a lányra, hogy már csak azt vette észre, hogy otthon van.
Az ajtó nyitva állt előtte, így még a kulcsot sem kellett elővennie, hogy bejusson. A két férfi nem tudta, hogy hazaért a fiuk, ezért szégyen nélkül szerelmesen hajoltak egymás szájára. Matt imádta nézni őket, olyankor mindig elhitte, hogy az igaz szerelem létezik, s mindenki elnyeri a Happy Endjét. Mindig is olyan kapcsolatra vágyott, mint Harryé és Louisé, amiben a szerelem lángja az idő során nem hogy elalszik, sokkal inkább erdő tűzzé növi ki magát.
Harry szorosan kulcsolta össze karját szerelme derekán, s úgy rántotta magához, mintha attól félne elszökne tőle az előtte álló személy. Persze erről szó se volt. A magasságban sokkal kisebb férfi engedelmesen simult az izmos mellkashoz, fejét a vállába illesztette, hogy minél közelebb legyen hozzá. Látszott rajta, hogy legszívesebben belebújt volna a göndörkébe. Matt látta a Harry arcán megjelent boldog vigyort, s tudta, hogy Louis szája is fülig ér. Ez a mosoly már lassan 20 éve szüntelen ott ragyogott mindkettőjük arcán, akárhányszor csak egymásra néztek, s noha néha volt egy-két hullámvölgy a kapcsolatukban egymásért feladtak volna mindent.
Matt mindig is ilyen kapcsolatra vágyott. Irigyelte a szerelmüket.
- Sziasztok. - lépett be végül a szobába, miket megunta a nézelődést.
- Szia Matt. - mosolygott rá melegen Louis, aki nem engedte el Harryt, csupán a fia felé fordította arcát.
- Szia szívem. Mi volt ma suliban? - kérdezte Harry is kedvesen. Nem szégyellték a fiuk elől a szerelmüket.
- Péntek volt, úgyhogy kibírtam az unalmas tanárokat. - vonta meg a vállát, s hiába érezte alig egy órával ezelőtt a suliban, hogy minden rossz, mikor hazaért mindig egyfajta béke járta át őt, ezért nem számolt be a bántó szavakról a szüleinek. Persze ők enélkül is tudtak ezekről, de hagyták, hogy a fiú maga oldja meg a saját harcait.
- Ma találkoztam valakivel. - újságolta boldogan, s hatalmas mosoly terült szét az arcán, ahogy újra felidézte Jessicát.
- Milyen a lány? - kérdezte kíváncsian Louis.
- Gyönyörű, és kedves, és...sosem találkoztam még olyannal, mint ő. - mesélte elragadtatva, s nem is vette észre, amikor Lou és Harry összenéztek, azzal a tipikus "te jó ég a fiunk szerelmes" pillantással.
- Örülünk neked Matt. - mosolygott Louis, s már alig várta, hogy megismerje a különleges lányt, aki pár perc alatt rabolta el egyetlen fia szívét.
- Gyere ide, Matty. - nyújtotta ki a másik karját Harry, amikor eszébe jutott, hogyan tehetné szerelmes ölelését még tökéletesebbé.
A rosszat, egyszer felváltja a jó, hiszen mindenki megérdemli a saját Happy End-ét, S lehet, hogy azelőtt meg kell küzdeni ezer sárkánnyal, trollokkal, boszorkákkal, de a végén a harc úgyis megéri majd a megérdemelt boldogságot. Mindig megéri, csak nem szabad feladni.