I'm always here when you need me~Larry

Sziasztok :) Larry Stylinson kérésére megírtam ezt a sztorit remélem senkinek nincs elege az ilyen fajta történetekből, mert holnap egy ilyesmi Narryt hozok, ami nagyon el fog térni tartalmilag ettől, de azt is kérésre írtam. Jelen pillanatban a gólyaavatón ( magyarul szivatáson ) vagyok Szulejmánnak beöltözve, szóval szurkoljatok nekem nehéz menet lesz. Remélem az időzítő kirakja a one shotot és nem bénázom el megint. Szép pénteket mindenkinek és jó olvasást :) D. xx

(saját)

A csengő éles hangja hasított a levegőbe, ahogy éppen leülni készültem. Hát persze, hogy akkor. Nagyot sóhajtva indultam kinyitni az ajtót, bár szívem szerint az emeltre mentem volna, Louis - hoz.
- Jó napot! Darcy-t keresem - mondta udvariasan a fiú, aki a küszöb előtt fogadott. A fiatalkori Niall-re emlékeztetett, csak az ő tincsei barnán meredtek az ég felé, zöld szemei pedig az enyémekhez hasonlóak voltak, csupán az övé sokkal sötétebb árnyalatú. Fekete nadrágot, és fehér 'Bitch please' feliratú pólót viselt. Mit akar ez a lányomtól?!
- Én Darcy apja vagyok, megkérdezhetem, hogy mégis miért keresed őt? - vontam fel a szemöldököm, közben pedig a lehetséges ütéseken gondolkoztam, amiket rá fogok mérni, ha valóban az van, amire gondolok...
- Elszeretném vinni őt moziba. - mondta udvariasan, de láttam rajta, hogy az esze már teljesen máshol jár. Mondjuk épp azon, hogyan fogja megdöngetni a 15 éves lányomat.
Jobb egyenes, vagy inkább bal horog legyen?
- Nekem nem mesélt semmit rólad - mondtam összehúzott szemmel nézve rá, hogy kiszűrjem az ártó szándékait. Az apai érzékelőim jelezték, hogy nem stimmel vele valami, és ennek hangot is adtam volna...
- Apu, ne zaklasd már Ben-t. - hátra néztem a vállam fölött, a lányomra, akinek aranyló szőke haja a vállán pihent tökéletes fonatban, egyből felismertem, hogy a nővérének, Lexy - nek a műve. Gyönyörű volt, persze sosem volt csúnya, hiszen az én lányom.
- De igenis zaklatom. Gyere csak beljebb fiam. - a vállára tettem a kezem, és beljebb invitáltam a srácot, aki megrökönyödve nézett a lányomra. Jót mulattam rajta.
- Apu, csak elmegyek 2 órára, 8. - ra itthon vagyok ígérem. - próbálta megmenti a pasit, de elzavartam. Fel kell mérnem a fiú szintjét, hogy megfelel-e egy Styles - nak.
- Nah szóval...Ben, igaz? - kezdetnek próbáltam vele beszélgetni, felmértem az intelligenciáját, a sportban az ismereteit, és rákérdeztem a hobbijaira is. Túl sokszor nézett a telefonjára a 'vallatásom' közben, ami egyből ellenszenvet mutatott. Közben folyamatosan figyeltem a reakcióját, hisz én is voltam annyi éves, mint ő, nem is olyan rég, pontosan tudom, hogy miken jár az ember agya ebben a korban.
A megérzéseim nem voltak alaptalanok, legtöbbször semmitmondó, érdektelen válaszokat kaptam, nem kívánok ilyen fiút a lányomnak.
- Köszönöm, elmehetsz! - közömbösen mutattam az ajtóra, és alig tudtam magamban tartani a röhögést, amit az arcára kiülő döbbenet okozott.
- De, Darcy és én...- kezdte el magyarázni, hogy randira készültek, de nem érdekelt. Nincs áldásom rájuk.
- Azt mondtam; elmehetsz. - még hápogott, amikor rácsuktam az ajtót.
Büszkén meredtem magamra; veszély elhárítva.
Louis hátulról átölelt, s egy puszit nyomott az arcomra. Nagyon jól esett a gesztus, és másra sem vágytam, mint egy filmmaraton kíséretében hallgatni a szívverését, és érezni az ujjait az enyémek köré kulcsolódni, de ez a terv másodjára hiúsult meg...
-Apu, hol van Ben? - kérdezte Darcy mérgesen.
- Nagyon remélem, hogy már otthon. - feleltem komolyan, majd felfelé kezdtem húzni a szerelemem, aki kicsit összezavarodott arccal fordult felénk.
. Harry...- kezdte el csóválni a fejét, mutató és középső ujjával az orrnyergét dörzsölgette. - Mit műveltél már megint? - a szőnyeget kezdtem el bámulni a talpunk alatt, és közben halkan fütyörésztem, hátha hat rá az ártatlanságomat fitogtató jelek, de Darcy tönkre tette.
- Elküldte a fiút, akivel randizni akartam - mondta vádlón, kezeit dühösen a csípőjére tette, s úgy várt Louis igazságszolgáltatására.
- Miért Harry? - hitetlenkedve ingatta a fejét.
- Mert az a fiú nem méltó Darcy-hoz! - kiáltottam fel mérgesen, hisz biztos voltam abban, hogy nekem van igazam.
- Hagy döntsem már én el, hogy ki való hozzám, és ki nem. - vágott vissza Darcy, tőlem és a nővérétől tanulta az epés visszavágásokat.
- Én vagyok az apád, ha azt mondtam, hogy nem mehetsz el vele, akkor nem, és kész. - karba tettem a kezem, és úgy néztem a lányra, aki szemmel 1000 felé darabolt fel éppen. De nem zavart, már átestem Lex ezen korszakán, a másik lányom nem lehet sokkal rosszabb.
- Apa? - nézett Louisra, reménykedve, hogy végül neki lesz igaza, de belém szerelmes ez a csodás pasi, és nem belé, protekciós vagyok számára.
- Biztos volt oka Harrynek, amiért ezt mondta. - próbált rámosolyogni Darcy-ra, de ő addigra már felfelé futott a szobájába, utolsó mondata kettőnk között lebegett;
- Tudhattam volna, Harry sokkal fontosabb, mint én.
Nagyot sóhajtva csuktam be a szemem. A gyereknevelés egy áldás, kivéve ezeket a szakaszokat...Elfogott a bűntudat, holott az egyetlen ok, amiért azt csináltam az az ő védelme volt.
- Majd én. - húztam vissza Lou, aki már indult is Darcy után. Komolyan bólintott, majd éreztem, ahogy tekintete égeti a hátamat.
Az ajtó elé érve kopogtam, majd benyitottam, félve léptem beljebb, de mivel nem kaptam az arcomba egy adag párnát, ezért beljebb merészkedtem. A lány fejét a rózsaszín párnájába temette, teste aprókat rázkódott.
- Darcy? - szólítottam meg, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
- Hagyj békén - válaszolta, hangját a párna elfojtotta, mégis tisztán kihallatszott belőle az undor.
- Tényleg ennyire szerettél volna találkozni ezzel a Bennel? - kérdeztem, s helyet foglaltam az ágya mellett.
- Igen, Apu tényleg. - végre felém fordította az arcát.
- Tudod szívem, én csak féltelek.
- Nem lehetne, hogy 5 méterrel távolabbról, csöndben félts? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Megpróbálom, de Darcy...Louis, te és Lexy vagytok az életem. Egyszerűen képtelen vagyok nem ezt csinálni...de miattad megpróbálom. - mondtam, és máris elkezdtem magamat átkapcsolni.
- Tudom apu...és lehet, hogy igazad van Bennel kapcsolatban, de ezt nekem kell kiderítenem. El kell követnem a saját hibáimat, hiszen nem védhetsz meg mindentől. - kezét az enyémre simította, és egy puszit nyomott az arcomra.
- De én megpróbálhatom. - halkan felkacagva rázta meg a fejét.
- Csak annyit kérek, hogy legyél mellettem, ha hibázok - kék szemei a komolyságtól csillogtak, most először tudtam ránézni úgy, mint egy felnőttre.
- Mindig itt leszek, ha szükséged van rám. - mosolyogtam rá, s közben arra gondoltam, hogy Louis biztosan kihallgatja a beszélgetést, és most a kicsi érzékeny szíve megtelik szeretettel. - Talán adhatunk egy esélyt ennek a "Ben-nek" - Darcy az ölembe ugorva hálálkodott, s az idilli jelenetet egy krákogás szüntette meg.
- Elnézést Mr. Styles, de én ma szeretném elvinni Darcyt moziba. - lépett be a szobába a fiú, akit legszívesebben vasvillával kergettem volna ki, azonban próbáltam visszafogni magam.  Odaléptem hozzá, és a jobb kezemet nyújtottam felé, amit mosolyogva fogadott el.
- 8.-ra hozd haza. - szorítottam egy kicsit rá a kezére, ő pedig bólintott.
Néztem, ahogy kézen fogva hagyják el a házat. Egy kicsit megszakadt a szívem, ahogy eszembe jutott, hogy ez már az első lépés ahhoz, hogy örökre elhagyja a szülői házat.
- Apa, Apu, mentem. Majd jövök. - Lexy gyorsan nyomott egy-egy puszit az arcunkra, majd loholt is ki az ajtón. Az ablakon kinézve láttam, hogy a barátai egy terepjáróban várják, dudaszó kíséretében vitték el őt egy olyan helyre, amiről szerintem jobb is, hogy nem tudok.
Tekintetem a szekrényen álló képekre ugrott, ahol még a 2015- és 2018 - as képeink voltak kirakva. Az elsőn még csak Lexy volt, olyan 1 éves lehetett, a fotón Louis az ölébe cipeli őt. A másodikon már mind a  négyen rajta vagyunk, emlékeztem arra a napra. Különösen nagy vihar kapott el bennünket, menedékként egy kisebb terasz alá álltunk. Talán órák teltek el, mire csillapodott az égiek haragja, de addig is kitűnően éreztük magunkat, Louis - nak köszönhetően.
Az említett keze a derekamra kulcsolódott, s maga felé fordítva engem. Ajkaimra adott egy apró puszit, majd ő is szemügyre vette a fotókat. Arcára boldog mosoly ült ki.
- Ben elmesélte, hogy kifaggattad, és megkért, hogy adjak át valamit. Az anyukája kórházban van, ezért nézte annyiszor a telefonját, és ezért volt olyan szétszórt. Ugye megbocsátod neki? - enyhén oldalra döntötte a fejét, és úgy kémlelte az arcom, amin valószínűleg a bűntudat jelei mutatkozhattak, hisz magamban egyből eldöntöttem, hogy bocsánatot kérek szegény fiútól.
- Csak félek, hogy megbántja Darcy-t. - vallottam be, de tudtam, hogy Boo is ugyanígy érez.
- Jó munkát végeztünk. - biztosított, én pedig bólintottam, hisz már a közös gyerek vállalásunk elején tudtam, hogy ha együtt csinálunk valamit csak csoda születhet. És nem tévedtem, a mi két csodánk pedig elindult, hogy végre saját maga tündökölhessen.