Oh?~Ziam

Sziasztok :) Köszönöm mindenkinek, aki írt nekem, próbálom megfogadni a tanácsokat, és elraktározni a dicséreteket. Szeretném megtalálni az utamat, kövessétek hát a botladozásimat, s a sikert mikor a jó ösvényen kezdek el haladni. Nem tudom most hol vagyok, talán éppen egy kereszteződésnél, de még nem tudom eldönteni jobbra-e vagy balra. Mindenesetre szeretném a legjobb barátnőmnek küldeni ezt a történet, akinek ma van a névnapja. Boldog névnapot Bianka ;) 

x

(saját)

- Kő, papír, olló!
Liam kétségbeesetten nézett a saját öklére, majd a fiú két ujjára, amit egyet jelentett a veszteséggel. Nem erre számított, azt hitte verhetetlen ebben a játékban, de mivel bebizonyította ennek az ellenkezőjét vállalnia kellett a feltételek teljesítését.
- Gyerünk Liam! - mondta kicsit megkönnyebbülten Zayn, hiszen szerette volna hallani a párja 'férfi kérését', hónapok óta vár már erre, s a szerencse is mellé állt a kívánsága teljesülése érdekében.
- De nem tudom hogyan kezdjem...- a tarkóját vakargatta zavarában. Zayn elmosolyodott arra, hogy a fiú még így pipacspiros fejjel is milyen aranyos és dögös, majd a vállánál megfogva lenyomta, hogy a híres féltérdre ereszkedés meglegyen, hiszen a fiú még azt is elfelejtette lányos zavarában.
- Csak mond el! - biztatta lelkesen a fiút.
- Én...szóval, izé...- Liam dadogva próbálta összeszedni csapongó gondolatait, miközben tekintete zavartan ugrált össze-vissza, míg végül megállt a barna szempárba mélyedve.
- Gyerünk Li, azt mondtad menni fog. - a tekintet fogva tartotta őt, s végre összeszedte magát annyira, hogy rendes mondatokban tudjon beszélni, mielőtt az első hang kicsúszott volna tökéletes ajkai akkorát sóhajtott, hogy majd kiszakadt a tüdeje. Ideje véget vetni a bénázásnak, és férfinak viselkednie.

- Emlékszem Zayn. - kezdte bátortalanul Liam, de a kezében szorongatott dobozból bátorságot merített. - Az elmémbe van vésve, kitörölhetetlenül minden egyes pillanat. Ahogy rám néztél, azokkal a csillogó barna szemeiddel. - szinte megborzongott az emlékekre, annyira élénken élt benne az egész. - A szemed alatt a nevetőráncok megmutatták mennyire jól is érzed magad. - felállt, hogy végig simíthasson az érintett testrészen a hüvelykujjával. - Ajkaidat félmosolyra húztad, és úgy invitáltál oda magatokhoz. Emlékszem az érzésre, amit a szívem gyors vágtája okozott. Megfogtad a kezem, s ez a jelentőségtelen pillanat azóta is bennem él. Az nem csak kósza érintés volt, szikrák lobbantak. Legalábbis nálam így volt. - Zayn bólintott, ő is hasonlón élte meg az eseményt. - Aztán minden nap mellettetek ebédeltem, nem is lehettem volna boldogabb.

- Folytasd. - suttogta Zayn, s csillogó szemekkel várta a következő mondatokat. Úgy nézett ki, mint egy kisfiú, aki az esti mesét hallgatja elragadó lelkesedéssel, azzal a különbséggel, hogy férfi volt, s az élete története volt a téma. 

- Igazából nem történt közben semmi különös, egyszerűen csak egyre jobban szerelemes lettem. Őrülten szerelmes.  - Liam elmosolyodott a képre, ahogy 3 évvel ezelőtti kamasz énje mennyire megvolt lőve az érzéstől. Az érzéstől mely féltékennyé, csalódottá, dühössé, de mindeközben reménykedővé tette őt. Sokáig nem tudta mit kezdjen ezzel, de Zayn segített neki megtalálni az utat, s azóta együtt járják azt.
- És mi történt azután Liam? - ösztönözte beszédre a fekete hajú párját, aki nagyot nyelt.
 A nehezén már túl van, már csak egyetlen egy kérdés, és ez a fiú örökre mellette marad hivatalosan is.
- Megtaláltam az életem... Lennél a... - képtelen volt kimondani azt a szót, hiába próbálta, nyelvére csomót kötött a sok érzelem. Mintha az emlékkel tényleg visszahozta volna a zavart fiút, aki még Zayn előtt volt, magabiztossága teljesen eltűnt.
- A fenébe is Liam, ne szúrd el, már majdnem meghatódtam. - lökte vállba szegény fiút, aki erre végképp feloldódott, s a játékos énje uralkodott el felette.
- Csak majdnem? - tátotta el a száját kicsit túljátszva, majd közelebb lépett az izmos alakhoz. A levegő hőmérséklete már nagyon hasonlított egy szaunáéhoz, mindig ezt történik, amikor bőrük összeér, s ha ajkukat csak pár centi választja el.
- Hát lehettél volna egy kicsit meggyőzőbb is. Nem is tudom, hogy hozzád menjek-e...- vágott gondolkozó fejet, s mielőtt az erős karok teste köré fonódhattak volna futni kezdett, s a nevetése töltötte be a házat. Olyan boldog nevetés volt, amit Liam az örökké valóságig tudott volna hallgatni.
- Fuss, mert ha elkaplak Z...! - kiáltott a fiú után, akinek éppen fekete tincseit látta csak a konyhában eltűnni.
A konyhapult két szélén álltak, összehúzott szemmel meredtek a másikra. Mindketten szépen tudtak cselezni, így nem jutottak előrébb a játékban, csupán felesleges köröket futottak, mikor Zayn hirtelen magához szorított egy üveg ketchupot és fegyverként tartotta szerelmére.
- Te akartad, Babe. - kacsintott rá a fiú, majd megragadott egy mustáros üveget.
Zayn nevetve akarta letenni a fegyvert, hiszen nem akart ő mustáros lenni, ám az a kis dobozt ujjai túl könnyen nyomták meg, s a benne lévő folyadék piros lövedékként találta el Liamet. A fiú szeme felcsillant erre, s pár másodperc alatt visszaadta a lövést. Kezdetét vette a csata, aminek áldozata az egész konyha, és a rajtuk lévő összes ruha.
- Tiszta piros lett a kedvenc pólóm. - biggyesztette le mímelt szomorúsággal az ajkát Liam, s hagyta, hogy párja végül megfogja őt.
- Úgyis sokkal jobban szeretlek póló nélkül látni. - harapta be az ajkát, s a csatatér pillanatok alatt változott át szerelmi fészekké. A szoba újra fűtötté vált, halk sóhajok töltötték be, s a mozdulatok, amit testük egymással produkált nem lehetett volna tökéletesebb összhangban.
A vad csókcsata következtében csak úgy került le mindkettőjükről a ruhák, mígnem ádámkosztümben falták egymást, Zayn a pulton ült, míg Liam a lába közé helyezkedett.
- Li...- suttogta érzékien a fiú, aki utolsó idegszálaival józanul tudott gondolkodott.
- Hmmm? - morogta a fiú, aki éppen Zayn nyakát kezdte el szívni, ő már elvesztette az utolsó szalmaszálat is, ami a földön tartotta.
- Igen. Leszek a férjed. - ezer wattos mosolyt küldött Liam felé, aki egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy fiú-e vagy lány, de amint feleszmélt, és agya fel is dolgozta az eseményeket még nagyobb hévvel csókolta meg a fiút. Végre megtörténik, amire mindig is vágyott.
Akkor ott, a konyhapulton két ketchuptól és mustártól ragadó fiú talált rá az örök boldogságra egyetlen szóval.
Igen.