Thinking Out Loud~Larry

Sziasztok :) Ezt Ed Sheeran legújabb klipjéről írtam, engem nagyon megfogott, nem tudom ti hogy vagytok ezzel. Ezt a történetet ~B. - nek küldöm, aki kórházban van. Remélem minél hamarabb meggyógyulsz :) Tudom, hogy rövid, de tudjátok...Jó olvasást :) D. xx

Az aranyló bálteremben nincs más csak ők. A férfi és a nő elindul egymás felé, mozgásukat a reflektor követi. A nő egy táncos kecsességével, a férfi egy kicsivel sutábban lépked, míg végül olyan közel érnek egymáshoz, hogy ki tudják nyújtani a másik felé a karjukat. Ahogy bőrük összeér szikrák lobbannak, de ők ezzel nem törődnek. Csak táncolnak, s a reflektor nem veszti őket szem elől. A nő fehér ruhája csak úgy suhan a férfi teste körül, miközben kijavítja a sutább tartást, tisztán ki lehet olvasni az arcából, hogy nem is vágyik másra, minthogy beletúrjon a kusza vörös tincsekbe, de nem enged a késztetésnek. A nő minden egyes mozdulatába bele van írva a tánc, végtagjai és csípője a zene lágy ütemére mozdul, kiváló táncos. De akármennyire mozog is valaki jól az nem elég a tökéletes tánchoz, kell egy pár, akihez tud igazodni...és ez a férfi  az. Percekig táncolnak, a nő teljesen rábízza magát partnerére, testük hibátlanul mozdul, s azt teszi az egészet felejthetetlenné, hogy akkora szenvedély járja át őket, amivel sokan az életüket adják a másikért. A zene néhol feszülten szól, ilyenkor a fehér ruhába burkolt test is megfeszül, s ha a ritmusok lágyabban szólnak ő is kecsesebben jár. Mindketten érezik, hogy ez több, mint egy sima tánc, a tét a szerelmük. Egymásért táncolnak.

- Úristen Ed, ez fantasztikus... ez úristen. Nem tudok megszólalni, lenyűgöztél. - mondja a göndör hajú fiú, aki zöld szemét még mindig a képernyőre függesztve nézi az utolsó képkockában megmerevedő párost.

- Örülök, hogy tetszett. Te vagy az első, aki ezt látja. - jelenti ki a vörös hajú, mire Harryn elül a döbbenet.

- Komolyan? Megtisztelsz, haver. - egy gödröcskés mosolyt villant a legjobb barátjára. - És én miért is nem tudtam, hogy ilyen jól tudsz táncolni?! - őszinte meglepődöttség hallatszik a hangjában, fogalma sem volt Ed ezen adottságáról. 

- Sok mindent nem tudsz még rólam. - kacsint rá a vörös, mire mindketten felnevetnek. 

Nem sokáig beszélgetnek, a göndörkének dolga volt egy stúdióban, ahol szerelme már tűkön ülve várja, így hamar elköszön barátjától, és szinte rohanva teszi meg az utat a stúdióig. 

A szíve hevesebben ver, amikor meglátja a gyér fényben álló fiút, s hiába veszik bele alakja a homályba egyszerűen tudja, hogy ő az.

- Louis? - suttogja, nem mer hangosabban beszélni, hiszen szerelmét olyan légkör veszi körbe, amibe szívtelenség lenne volna belerondítani. 

- Harry! - hangzik fel a szinte sóhajként kimondott név. 

Olyan jól hangzik a rózsaszín telt ajkak közül a neve...

Harrynek még mindig a videoklipben látott páros tökéletes összhangja jár a fejében, így mikor kartávolságon belülre ér megragadja a fiú kezét, és megpörgeti őt a tengelye körül. Louis kissé sete-sután mozog, de ez egyiküket sem zavarja. A testük ugyanolyan kifogástalan harmóniában mozog, hiszen egymásra vannak hangolódva. 

- Elvégezted a dolgod? - kérdezi Louis, utolsó idegszálával próbálva józan maradni, de nem igazán megy neki. A szerelme karjai védekezően fonódnak köré, s emiatt ajkai már csak pár centire vannak az övétől, ami mindkettőjüket őrületbe kergeti. 

A göndörke ajkát veszélyesen beharapva kémleli az érzelmektől elfelhősödött arcot, s a kék szemeket, amik csak rá csillognak ennyire. Végül megadja magát a csábításnak.

A fiatalabb fiú teste a falra kenődik, az izmos karok a hajába túrnak, a szenvedély a tető fokára hág, s ajkaikkal szinte felfalják a másikat. Habár nem táncolnak a testük mégis olyan tökéletesen összhangban működik, akárcsak a nemrég látott férfi és nő...ez a bizonyítéka annak, hogy akármennyire is ítélik az azonos neműek kapcsolatát egyáltalán nem különböznek tőlük. Hisz a szerelem, az szerelem, bárki bármit is mond.